Két évvel ezelőtt, még bőven készült az étterem. A mostani vendégtér helyén festékes dobozok, állvány, vezetékek, a padlón fólia. Ahogy az átalakítást felügyeltem, nap mint nap beültem a környék éttermeibe rohanva menüzni, de már nagyon vágytam valami igazán jóra. Valami ínycsiklandozóra.

És akkor végre egy keddi délelőtt megérkezett Barcelonából a Josper sütőnk. A saját, faszenes különleges sütőnk, amit amikor Spanyolországban kipróbáltunk azonnal beleszerettünk. A délelőtt során szépen a helyére került a Josper (600 kiló, úgyhogy ez nem egy pár perces meló volt), de már teljesen be voltam zsongva. Miután a helyére tettük, az első dolgom volt, hogy rohantam a közeli henteshez és szereztem gyorsan egy kis finom marhahúst.

Beizzítottuk a Josper-t és mindenféle pácolás és előkészítés nélkül bedobtuk a marhahusit. 20 perccel később életem egyik legfinomabb ebédje volt a kezemben. Pedig műanyag tányérról, egy festékes bödönön ülve, műanyag evőeszközökkel ebédeltünk a munkásokkal és tömtük magunkba a csodálatosan omlósra sült húst. A külseje fantasztikusan ropogós volt, belül viszont megmaradt a marhahús igazi aromája. Köretnek nem is volt mellé semmi más, mint némi friss kenyér, amivel győztük feltunkolni a műanyag tányérról a füstölt húslét.

Egyszerűen tökéletes volt és végre a füstölt hús illata töltötte be az éttermet.

Mondanom sem kell, hogy attól a naptól kezdve nem ettem többé menüt. Minden egyes nap dél környékén bekapcsoltuk a Josper-t, bedobtunk néhány szelet húst, hol csirkét, pulykát, sertést, de volt hogy halat, és egy bő negyedórával később degeszre ettük magunkat.